Kedves Lelkipásztor Testvérem!
Úgy tűnik, hogy a változás és a válság életünk és szolgálatunk kísérő jelenségeivé váltak. Egyrészt állandó változásban vannak körülöttünk a keretfeltételek: a gyülekezetek helyzete, a családok életkörülményei, a gyülekezet tagjainak megélhetési feltételei és lelki gondjai, öröme- ik és vesztségeik, megküzdési stratégiáik nem ugyanazok, mint akár öt vagy tíz évvel korábban voltak. Ráadásul megannyi válság rendíti meg biztonságérzetüket, keríti a félelem hatalmába életüket. Sokan kérdezik: van még egyáltalán biztos pont, amely felé tájékozódni le- het? Tud-e segíteni az egyház ebben a szétesésben és széthúzásban, kiszolgáltatottságban vagy elmagányosodásban? Ezért is szükséges újból és újból tudatosítanunk: az igehirdetés, a tanítás, a lelkigondo- zás, a diakónia és egyéb egyházi szolgálat által erősítenünk kell gyü- lekezeti tagjainkban a reménységet, hogy a hit ajándékaként elnyert lelki szabadság egyfajta függetlenséget biztosít a válságokkal szem- ben, és a változásokban is megmutatja az új lehetőségeket. Vagyis, minden életszakaszban meg lehet látni Isten ajándékainak szépségét! Másrészt mi magunk is változunk! Szeretnénk jobban, elkötelezetteb- ben, szakmailag felkészültebben ellátni szolgálatunkat – de közben a változások és válságok minket is érintenek. Ugyanakkor a magánélet változásai és a hivatás gyakorlásának tanulságai is megtanítanak arra, hogy másként lássuk a magunk helyét és szerepét ebben a folyamat- ban, Isten népének szolgálatában.
A lelkésztovábbképző tanfolyamok e változások és válságok ref- lektálására, szakmai és lelki kísérésére egyaránt alkalmasak. Akik ed- dig is részt vettek és részt vettünk egy-egy kurzuson, próbáltuk elsajá- títani a gondok, nehézségek vagy éppen sikerek teológiai kezelésének módját, rádöbbentünk, hogy hasonló gondokkal küzdünk, vagy ép- pen egymás tapasztalatai és a szakmai vezetés által épültünk. Az el- múlt évek tapasztalatihoz hasonlóan ebben a tanévben is igyekeztünk úgy összeállítani a lelkésztovábbképző programját, hogy figyelembe vettük a korábbi képzésekről való kiértékeléseket, visszajelzéseket és témajavaslatokat, ugyanakkor igyekeztünk olyan témákat és előadókat találni, amelyek a lelkészi szolgálat nélkülözhetetlen elméleti-teológi- ai alapjait és gyakorlati megoldásait képesek számunkra közvetíteni. Ezt a hagyományt szeretnénk tovább érvényesíteni! Továbbá egyfajta józan tisztánlátásra és visszafogottságra is szükség van – mit jelent ez? Azt, hogy nem kell mindent a lelkészeknek elvégezni, ami nem kimondottan tisztségünk „teológiai” jellegéből fakad, ami nehezen összeegyeztethető a lelkipásztori szereppel, vagy amit a gyülekezeti munkatársaktól is el lehet várni. Tisztségünk „tulajdonképpeni” és „lényegi” funkcióját kívánjuk meglátni, tovább fejleszteni és közben megtalálni a szolgálatvégzés örömét.
Abban a reménységben ajánljuk a 2023-as év lelkésztovábbkép- ző alkalmait, hogy a fenti szempontok mérlegelésén túl sikerül majd olyan képzést választanunk, ahol a szakmai-tartalmi szempontok, ed- digi gyakorlati megoldásaink és a lelkésztársak tapasztalatai sikeresen találnak egymásra, és új elméleti ismeretekben elmélyülve, közössé- gi-lelki élményekkel gazdagodva, megújult lendülettel térhetünk visz- sza szolgálati területeinkre. E gondolatok jegyében szeretettel várjuk a szolgatársakat a 2018−2023-as (immár második hat éves) tovább- képzési ciklus utolsó tanévében is lelkésztovábbképző alkalmainkra!
Debrecen, 2023. január 30.
Dr. Fazakas Sándor /egyetemi tanár, intézetvezető
