A rádióban a minap bemondta egy hírolvasó, hogy rekordot döntött az őszi szünetben vendéglátó-helyeken foglalt és töltött éjszakák száma, sokan pihentek hazánk szállodáinak egyikében. A mi számunkra egészen máshogy telt a szünet idén, 2024-ben. Aktív tartalommal töltöttük meg. A gyülekezet minden generációját és rétegét megszólító alkalmakon igyekeztünk megjeleníteni azokat az ajándékokat, Bibliai tanításokat és ünneplésre valóban okot adó reformáció korából kapott értékeket, amelyek nem csak arra valók, hogy csak felidézzük őket, hanem inkább kapaszkodó és támasz, melyek segítségével megújul és erősödik a hitünk, és örülhetünk annak, hogy reformátusok vagyunk.
A Kiszombor-Maroslelei Református Missziói Egyházközség tagjai, hittanosai Reformációs Családi Napon vehettek részt, október 29-én, kedden. Délelőtt Maroslelén tartottuk meg az alkalmat, 8.30-tól: tanultunk új énekeket, a legkisebbek bemutathatták tudományukat, és a tanítás után játszottunk egy igazi reformációs játékot. A 13 órakor kezdődő kiszombori imaházban tartott alkalmon is hasonló volt a program, s itt a játékot már nagyobb létszámban tudtuk játszani. A neve: Luther mondta, vagy Ezt ugyan ki mondta? A mókás, máskor tanulságos játék során minden résztvevő egy-egy mondatot kapott a kezébe, melyekről el kellett dönteni, hogy vajon a legendás 95 pontból álló, 507 esztendős Luther Márton-féle ’egyházgyógyítási terápia javaslat’ mondatai közül való, vagy valaki más gondolata? Mindkét alkalom szeretetvendégséggel és sok játékkal zárult.
Másnap, október 30-án, korán keltek a kalandvágyó jelentkezők, ugyanis busszal kirándulni indultunk Kecskemétre. A 35 fős társaságban képviseltették magukat az óvodás kincseink és milyen jó volt látni, hogy sok mosolygós pót-nagymamát szerezhettek az út során. Elsőként a város 600 éves ferences templomába látogattunk, majd a református templomba. Mindkét templomban kipróbáltuk az akkusztikát, és a helyiek kedvesen megdicsérték a gyerekek éneklését. A városházán megismerkedtünk a település történetével, és megtudtuk, mi köze a városnak a kecskéhez. A csodálatos díszteremtől elköszönve a Cifra Palotában, annak is a Pávás Termében hallgattuk meg, hogy miért zöld az ablaka. Ezen lenyűgöző élmények után a Leskowszki Hangszergyűjtemény kedves munkatársai vezettek be kicsit és nagyot a hangszerek csodálatos világába. Számos népi hangszer várta, hogy a bátrak kipróbálhassák őket. A feledhetetlen élményeket a Kecskeméti Vadaskertben gyűjtögettük tovább, ahol azért már a legtöbben le-leültünk pihenni. A buszban hazafelé sikerült kipihenni a fáradalmakat.
Másnap, október 31-én, a Reformáció Ünnepén filmklubot tartottunk. Maroslelén 13 órakor kezdődött, Kiszomboron 16 órától tekintettük meg a Lángoló Betűk című filmet. A 16. században játszódó ifjúsági film kedvesen mutatja be a reformátori tanítások indulásának korát. A rendezvénysorozat koronája a vasárnapi úrvacsorás istentisztelet volt, amelyen hálát adtunk a Gondviselő Istennek a jótéteményeiért, és azért, hogy reformátusok vagyunk, s ’amíg élünk, azok maradunk’.
Ez a rendezvény a Kiszombor-Maroslelei Egyházközségért Alapítvány sikeres pályázása révén jöhetett létre, amit néhai Bajnóczi János, a gyülekezet főgondnoka és az Alapítvány kuratóriumi elnöke adott be. A lebonyolításban Szegvári Ernőné végezte a munka oroszlánrészét, hiszen ő vette át az alapítványi munkákat, neki is őszinte köszönetet mondunk.
Élményeinkért és a tartalmas őszi szünetért Istennek adunk hálát, s ahogy a Reformáció indulása óta mondjuk: Soli Deo Gloria!
Matosné Bokor Anikó
lelkipásztor
