… anyám méhében te szőtted a testem” (Zsoltár 139.13.)
Gyönyörű zsoltáridézet; mindent elmond a tökéletességről, a gyöngédségről, a feltétel nélküli szeretetről, Istenről. Ismét itt a tavasz és ismét itt volt az Ökumenikus imanap ideje.
Református testvéreinknél gyűltünk össze, példát venni, tanulni távoli népek életéből, hitéből. Már az is példa volt, amilyen szeretettel fogadtak bennünket; a város különböző felekezetű templomaiból idelátogató istenhívőket. Majd, jöttek a Cook-szigeteki maori asszonyok, a maguk igaz, természetes egyszerűségével, mélységes istenszeretetével. Elmesélték, hogy lehet megmaradni a lélegzetelállítóan szép, ám kiszámíthatatlanul változékony természeti és emberi környezetben. Hinni abban, hogy Isten velünk van akkor is, amikor lenézésben, megvetésben, nehézségekben van részünk. Vallani, hogy elkísér az óceán sötétlő mélységéig, de kivezet a csodálatos fényre. Megszólítani gyönyörű dallamaikkal úgy, hogy még a mi elfásult lelkünk is belerezdül. Erre csak az képes, akinek – ahogy a költő mondja – élete ott van, Isten tenyerén… Hát tegyük oda mi is!
Turoû, Turoû ! Oro mai!
Szeged-Tarjánváros Szent Gellért Plébániáról,
a többi résztvevő nevében is: Szeged-Torontál téri Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia, Református Egyetemi Gyülekezet, Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség, és a házigazda: Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség
