A Magyar Református Szeretetszolgálat első negyedéves legfőbb programja a Felebarát elnevezést kapta, mely emlékeztethet bennünket a samaritánus irgalmasságára az ismeretlen ember felé. Itt is így történt.
A célkitűzés az volt, hogy januártól márciusig mindig legyen egy olyan település az országban, ahol szombaton az MRSZA melegételt oszt. Nagy tervek, sok önkéntes, komoly logisztika, de sikerült!
Szegedre márciusban került sor. 2 márciusi hétvége, 2×150 adag paprikáskrumpli, 16 kg kenyér és megszámlálhatatlan mosoly az asztal mindkét oldalán. Hogyha dióhéjban szeretnénk összefoglalni, erről volt szó.
Ha kicsit bővebben, akkor el kell mondani, hogy az ételek idén is a Falusi Tekercs Gyorsétterem konyhájában Viktor és Gergő szakértő figyelme alatt készült. Az alapanyagokat a Hartai Református Egyházközség és a Szomor Hús adománya biztosította. Az előkészítés a Székkutasi Református Egyházközség parókiáján, a gyülekezeti tagok szorgos kezei által történt meg. A kenyér ismét a Szegedi Sütödék kemencéiben sültek, ahogy a szerdai „Kenem rá!” alkalom minden kilogramm kenyere.
De azok sem maradhatnak ki a felsorolásból, akik anyagilag járultak hozzá, hogy a konyhai főzés díját állni tudjuk. A Szeged-Kálvin téri gyülekezet 50.000 Ft-al, a Szegedi Víziladba Egyesület 75.000 Ft-al támogatta az eseményt.
Ilyen előkészületek mellett is némileg félve tettük ki a sátrat a templomkertbe. Mi lesz, ha nem jönnek el? Az összes meghívó kiment, az kaphat ételt, aki elhozza az ételjegyét. 15.30-tól volt a kezdés, egy órával előtte már ácsorogtak a templom környékén az ételhordós emberek. Ez megnyugtató, egyszersmind kényelmetlen helyzet. Nem kezdhetünk hamarabb, meg kell várnunk az ételt. Az önkéntesek – a vízilabdások és az 552.sz. Petneházys cserkészek – szorgosan csomagolták a kenyeret, készítették elő a szükséges eszközöket. Az ételosztás pedig rohamtempóban haladt. Nem kellett várni, keresni az embereket, elég volt győzni a tempót, hogy mihamarabb jusson mindenkinek a kissé csípős, de annál finomabb ételből.
Nem volt veszekedés, nem volt tülekedés, mindenki biztos lehetett benne, jutni fog étel.
Március 29-én volt a második ételosztás. Aznap Egyházmegyei Diakóniai Csendesnapot tartottunk, így több munkatársam is ellátogatott Szegedre. Velünk osztották az ételt, és azon csodálkoztak, milyen szervezett, milyen rendezett minden. Ezek szerint máshol nem így történik.
Én csak hálás lehetek az Úrnak, mert a ránk kirótt feladatot nem csak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük. A lefixált 2 alkalom között ugyanis még egy melegételosztást szerveztünk, ezt már nem Szegeden, hanem Székkutason. Ugyanis krumplipucolás közben felmerült, Székkutason is vannak rászorulók. Majd Szabó Emese Polgármester Asszony – aki szintén velünk együtt dolgozott – hozzátette, az Önkormányzatnak jótékony célra van vágott állata. Nézzük meg, mi van még? Kiderült, 10 kakas várakozik a fagyasztóban, így gyorsan el is dőlt, Székkutason kakaspörköltöt főzünk. Főzünk, persze, de ki főzi? Isten kegyelmes és gondoskodó, Szappanos Gábor, gyulai szakács (Mándi Kitti tiszteletes asszony édesapja) örömmel eljött, és levezényelte a főzést. Így Székkutason 80 adag kakaspörkölt főtt meg, mellé tésztát kínáltunk. Öröm volt látni, hogy lassan-lassan a székkutasi polgárok megtanulják, hol is van a gyülekezeti terem, ki is a lelkész, és hogy a reformátusokra számíthat a falu.
380 adag étel, sokféle élethelyzet, nehézség, nélkülözés. Sokféle ember, de egyvalami közös bennük. Akkor éppen ők voltak azok, akiken segíteni tudtunk, és hiszem, akiken segítünk kellett.
Hálás szívvel köszönjük meg mindenki támogatását, akár anyagilag, akár imádsággal, akár fizikai jelenléttel járult hozzá a Felebarát programhoz.
Lehet, hogy az akció lezárul, de abban biztosak lehetünk, hogy felebarátaink továbbra is járnak, ha nem is Jerikó és Jeruzsálem között, de lehet épp Szeged és Vásárhely között. Vegyük őket észre, nem hagyjuk abba a diakóniát!
Mándi Ferenc
egyházmegyei diakónus, az alkalom szervezője
