Élettel telt meg a Csúcsi Református templomkert május 30-án.
Nagy örömünkre 43 fővel érkezett meg egyenesen Székelyudvarhelyről a Balázs Ferenc vegyeskar. A kórus eddig már 14 országban járt, magyar közösségekben, abból a célból, hogy a magyarság tudatot erősítse, a nemzeti összetartozást munkálja.
Csúcsba is e célból érkeztek. Nem itt volt a végállomás, hiszen annak Szabadka volt kitűzve, ám mivel a Székely Himnusz születésének fontos helyszíne Szeged, mindenképp szerettek volna megállni, és a zeneszerző, Mihalik Kálmán sírját a Belvárosi Temetőben megkoszorúzni.
Így Délvidék felé tartó utukat megszakítva Hódmezővásárhelyen szálltak meg, de érkezésük délutánján közösséget vállaltak a csúcsi reformátusokkal és mindazokkal, akik elfogadták a meghívást.
Hálás a szívünk, a találkozást lehetővé tevő Fazakas János testvérünknek, aki Szegedről segített bennünket , majd köszöntő szavaival megnyitotta a koncertet.
A “dalos testvérek”- ahogy magukat nevezik csodálatos, szívből jövő műsorral ajándékoztak meg bennünket.
Voltak a repertoárban egyházi énekek, nemzeti énekek egyaránt, majd a végén közösen énekeltük a Székely Himnuszt.
A műsor alatt lett készen a bográcsban főzött sertés pörkölt, melyet jóízűen elfogyasztottunk. A búcsú szükséges volt, hiszen reggel hamar indultak testvéreink tovább, ám annyi meghívást kaptunk Székelyudvarhelyre, hogy biztosan nem ez volt az utolsó találkozás.
Hála legyen Istennek, hogy a Nemzeti Összetartozás Napját egy ilyen alkalom előzhette meg.
Azzal az igeverssel búcsúzom, melyet az alkalom kezdetén mindenki szívére helyeztem:
“Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Zsolt 133,1
Mándi Kitti
lelkipásztor
