1948. december 28-án az addig egységes Hódmezővásárhelyi Református Egyházközséget 12 önálló egyházközséggé alakította át az akkori vezetés, politikai nyomásra. A felosztás alkalmazkodott az addigi prédikálóállomások területeihez. Így alakult meg a Hódmezővásárhely-Csúcsi egyházközség, 16 presbiterrel, 2614 reformátussal.

Kultuszhelye egykor kocsigyártó műhely volt, abból alakították ki a lelkészlakást a kis toronnyal, és mögötte a gyülekezeti házat.

Első meghívott lelkipásztora dr. Vásárhelyi Lajos lett, akit 1949. július 17-én iktattak be, és 1950-ig végezte szolgálatát.

1951-től Nagy Sándor Iván folytatta a megkezdett áldozatos szolgálatot. 31 évet töltött a csúcsi gyülekezetben, ahonnan az Újtemplomi gyülekezetbe ment át.

1982. árpilisától Pongó Gyula, országos hírű evangelizátor vette át a gyülekezet gondozását, vezetését. 1993-ban vonult nyugdíjba.

1993 tavaszán hívta meg a gyülekezet a vásárhelyi születésű Börzsönyiné Kádár Katalint lelkipásztornak, akik hűségesen végezte a szolgálatát 2023 júliusáig.

Az Erzsébeti Egyházközség története hosszú időkre nyúlik vissza. A tanyasi iskolák köré szerveződő külterületi gyülekezet 10 helyszínen gyűjtötte egybe az 1970-es években nagyjából 300 fős reformátusságot. Azonban ahogy a társadalmi berendezkedés változott és a tanyavilág lassan felszámolódott, a 10 helyszínből lassan 3 állandó helyszín maradt, Erzsébet, Mátyáshalom és a kútvölgyi szanatórium.

2009-ben a gyülekezet megfogyatkozása miatt szükségessé vált, hogy a két közösség összeolvadjon, így jött létre a Csúcs és Erzsébeti Egyházközség.