1918-19 fordulóján egy csoportnyi polgár folyamodványt nyújtott be Szeged városához, amelyben új építési telkek kijelölését kérték. A jelentkezők között 658 házhelyet osztottak ki, majd 1928-ig újabb 860-at adtak át a területen. A telep közben felvette a Somogyi-telep nevet, amelyet a város akkori polgármesterétől, Somogyi Szilvesztertől neveztek el, több támogatást remélvén. A házhelyekre természetesen jelentős igény mutatkozott, hiszen az első világháborút, Magyarország számára hátrányosan lezáró trianoni békeszerződés következtében Szeged határszéli város lett. Ezrével érkeztek városunkba Erdélyből, illetve a délvidékről olyan magyar származású emberek, akik Szegeden kívántak letelepedni.

A Magyar Református Egyház 1928-tól szervezi Szeged városában a Körtöltésen kívül élő református vallásúak életét. A telep eleinte az Újszegedi Református Egyházközség gondozási körébe tartozot

Áprilisában a presbitérium megszavazza a somogyi-telepi templomépítés költségeit.

Május 19-én helyezték el a templom alapkövét. Az itt élő 500 református nagy örömmel hallgatta a felolvasott emlékiratot:
“Újra világégésnek lángjai csapnak az égig körülöttünk. Amikor templomok és békés hajlékok dőlnek össze, e templom építésével valljuk, hogy egyetlen Megtartónk az örökkévaló Isten, Akiben bíztunk eleitől fogva. Valljuk, hogy Isten nem kézzel csinált templomokban lakik, de valljuk azt is, hogy ha ebben a hajlékban Isten igéje tisztán zendül, akkor az egymást váltó nemzedékek ezen a hajlékon keresztül épülnek az egyetlen fundamentumon, amely vettetett a Jézus Krisztuson-, Isten templomává. Valljuk, hogy a jó református keresztyén ember, egyszersmind jó magyar ember is, – azért valljuk azt is, hogy míg itt Krisztus testévé épülünk, hazánk javát is a legjobban szolgáljuk.” (részlet)

A teljes lelkészi beszámolót az alapkőletételről, és az alapkőben elhelyezett emlékiratot ITT olvashatja.

A hívek adakozásából összegyűlt pénzből, a 14. és 25. utca (Szellő és Sirály u.) sarkán kezdődött meg a református templom építése, Sztojka Jenő építészmérnök tervei alapján, vitéz Dobó János építőmester vezetésével.

1941 október 26-án ideiglenesen használatba vették a templomot, mivel belsőleg már teljesen elkészült. Az ünnepi istentiszteleten Harsányi Pál esperes tartott igehirdetést a zsúfolásig megtelt templomban, és Teleki Sándor úrvacsorát osztott.

Azóta az egyszerű, erdélyi stílusú, 100 ülőhelyes templom tornyában egy kisebb méretű harang hívogatja az élőket, s búcsúztatja a meghaltakat. Szószéke, úrasztala, falburkolata az azelőtt megszűnt belvárosi kávéház elbontott falburkolatából készült. Eredetileg terveztek egy karzatot is, amely akkor nem épült meg.

1943-ban a korábban a presbiterek adományaiból létrehozott Diákalap fenntartását kiterjesztik a gyülekezeti tagokra is, hogy abból a gyülekezet legalább egy hadiárváját támogatni tudják. A Somogyi-telepi Alap értékét pedig úgy próbálják megőrizni, hogy abból egy szoba-konyhás lakást, és egy segédlelkészi szobát és irodát magába foglaló épületet fognak építeni a somogyi-telepi templom mellé.

2004-ben újítják fel a templomot, és építik meg a már kezdetben ide tervezett karzatot, helyet adva egy gyülekezeti teremnek. Az épület felszentelésére az év május 25-én kerül sor. Orgonát eleink nem tudtak építeni, ez a mi, vagy az utánunk következő nemzedék feladata lesz..

1948-ban szűnik meg az addigi börtönlelkész Szabados László státusa korábbi munkahelyén, aki decemberben első lelkipásztora lesz gyülekezetünknek, amely ezzel egy időben válik önálló egyházközséggé! Rövid ideig 1952 november 19-től 1953 április 1-ig anyagyülekezetünk, a Szeged-Újszegedi Református Egyházközség lelkészi feladatait is ellátja.
1949-től (a Somogyi-telep átkeresztelésével) Szeged-Petőfitelepi Református Gyülekezetté alakul át nevünk.