2009. május 22-én Debrecenben ünnepélyes keretek közt nyilvánította ki az elszakított nemzettestekben széttagoltan élő magyar reformátusság az egységét. Számunkra, Csongrád megyében élő reformátusok számára ez a nap még talán a többi egyházmegyében élőknél is nagyobb ünnep. Egyházmegyénket ugyanis 5 részre szakította Trianon, és ráadásul az 5 utód-egyházmegye három állam területén él!
13 esztendővel ezelőtt, Debrecenben megtörtént a Trianon által szétszakított nemzetrészek lelki egyesítése, azóta egységes a magyar reformátusság a Kárpát-medencében, így közel 90 esztendő után egységben, széttagoltság nélkül élhet, határok ellenére is! De a szervezeti egységesülést követnie kell a lelki összeolvadásunknak, ez pedig nem lehetséges másként, mint a gyülekezetek, és az egyén szintjén.
Az összetartozásnak csodálatos alkalma idén, a Gyulafehérváron, május 20-21-én megtartandó Generális Konvent és Egységnap, amelynek keretein belül adunk hálát 10 Dél-Erdélyben megújult református templomunkért, egy-egy istentiszteleten felszentelve ősi kultuszhelyeinket. Az ünnepre készülve eszembe jutottak az 5. évfordulón tartott alkalom előtt történtek. A sok-sok rohanás közt nehezen hangolódtam a debreceni ünnepre, és nehezen is indultam el. Előző nap barátainknál töltöttük az éjszakát, és amikor vacsoráztunk, a hűtőn egy hűtő mágnest pillantottam meg, amin a következő felirat volt: „ A Testvérek olyanok, mint a fák ágai, bár különböző irányba tartanak, de gyökerük közös!” . Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy e teljesen hétköznapi módon Isten szólított meg, és készített elő a találkozás másnapi lehetőségére! Reggelre már vágyakozva, a fáradtságot leküzdve vehettem részt a találkozón, és épülhettem általa lelkileg! Jó volt újra látni közös hitünk számtalan különféle, de hiszem, hogy Isten előtt kedves megnyilvánulását, tudva azt, hogy bár másfele tartanak az ágak, a gyökér közös! És ez a gyökér Jézus Krisztus, akiben gyökerezünk, akiben életünk van! Jó volt megélni, hogy összetartozunk, hogy nem csak a szó szoros értelmében beszélünk egy nyelvet, de lelki nyelvünk is közös! Jó volt azt látni, hogy tudunk és akarunk a bajokról, nehézségekről beszélni, de tudunk örülni egymásnak is! Jó volt hallani az Ige szavát, a sákramentumban részesedni, és jó volt találkozni olyan testvérekkel, akikkel régen vagy soha nem láttuk egymást, de a beszélgetést úgy folytattuk, vagy éppen úgy kezdtük el, mint akik mindig is egymással beszéltek!
Olyan érzésem volt, mint Lukács evangélistának, amikor az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. részében a Szentlelket váró gyülekezet jellemzőit egy versben így írta le: „Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan, egy akarattal együtt voltak!” (Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. rész 1. vers). Mert hogyan is készült a tanítványok köre a Lélek kitöltetésére? Három jellemzőt említ meg Lukács:
- Mindnyájan ott voltak. – azaz nem hiányzott senki! Ott volt a tagadó Péter, a kételkedő Tamás, a rettegő férfi és női tanítványok! Nem hiányzott senki!
- Egy akarattal voltak együtt! Mennyiféle akarat oldódhatott fel akkor és ott! Mennyi emberi nagyravágyás, emberi ötlet, vágy, cél változhatott meg, mire az első pünkösd napja eljött! De vajon kinek az akarata? Úgy gondolom Isten akarata volt az az akarat, amelyben a sokfelé húzó, többféleképpen érző tanítványi kör meg tudott nyugodni. És mi Isten akarata? Hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson! Ebben az isteni akaratban, a másik emberért való missziói felelősségben tudtak eggyé lenni!
- Együtt voltak – azaz nemcsak egymás mellett voltak a tanítványok, hanem valóban közösségben, valóban egységben!
Ez a három jellemző igaz volt 2009-ban és 2014-ben is a debreceni találkozó résztvevőire, és e reménységben gyűlünk össze idén Gyulafehérváron is! Együtt voltunk – nem csak egymás mellett, a Kárpát-medence minden tájáról és egy akarattal, Isten akaratában megnyugodva, a missziói parancsból ránk háruló feladatokra lélekben erősödve!
Hiszem, hogy Istennek Csongrád megyében lakozó református népére is igazak ezen dolgok! És imádkozom azért, hogy a Pünkösd, a Szentlélek kitöltetésnek ünnepe így találjon bennünket: egységben, ragaszkodva egymáshoz és Isten akaratához!
